2025. augusztus 18., hétfő

Uborkaszezon

Uborkaszezon – Frissítő receptek, saláták, levesek és nyári italok uborkából



Frissítő falatok, hűsítő italok és a bőség zavara a nyári konyhában

Az uborkaszezon hivatalosan is megérkezett – zölden, roppanósan, üdítően. A piacok standjai roskadoznak a friss kígyó- és fürtös uborkától, a hőség pedig szinte kiált a hidratáló falatokért és jéghideg, zöld szeletekkel teli kancsókért. Ez az az időszak, amikor az uborka nem csupán savanyúság, hanem főszereplő: nyers salátákban, joghurtos öntetben, levesként, italban, vagy épp egy meglepő koktélban.


De „uborkaszezon” ez a nyár más értelemben is – ahogy a sajtóban ezzel a szóval gyakran az eseménytelen időszakot jelölik, a gasztroblogban épp az ellenkezője igaz: ez a legmozgalmasabb időszak! A piacokon hevernek az alapanyagok, a konyhában új ötletek, régi receptek és friss inspirációk sorakoznak. Nem csend van, hanem szín, illat, íz és nyüzsgés – a bőség zavara.






Ebben a bejegyzésben:

  • megmutatom az uborka gasztronómiai arcait, a legegyszerűbb salátától a hideg levesen át az 

  • martiniig,

  • hozok pár gondolatot arról is, miért tesz jót az uborka a szervezetnek a hőségben,

  • végül pedig szólok néhány szót arról is, miért érdemes nyáron blogot írni – mert a „téma a piacon hever”.


Az uborka – több mint savanyúság

Akár nyersen, akár savanyítva, levesként vagy koktélként, az uborka meglepően sokoldalú. Magas víztartalma révén kiváló hidratáló, gazdag káliumban, hűsít, frissít, gyulladáscsökkentő hatású.
A nyári étrendben igazi aduász, különösen, ha nem csak a klasszikus savanyúságként tekintünk rá.






A blogon már szereplő receptek közül néhány kedvenc:

  • a tarator, a bolgár hideg uborkaleves joghurttal és dióval

  • chlodnik  ,lengyel hideg céklaleves,uborkával,  friss kaporral, újhagymával és savanyított tejtermékkel

  • tzatziki, a görög nyár megtestesítője

  • sopszka saláta, amit nem lehet nem szeretni

  • a különleges uborka & cékla cappuccino, ahol a zöld találkozik a céklával

  • gazpacho  a spanyol nyár hideg levese

  •  a soljanka, ahol az uborka egy-egy savas kontrasztként jelenik meg

  • és a klasszikus, nap érlelte kovászos uborka, ami önmagában is egy történet

  • vagy a hentestokány, ahol az uborka épp csak bekacsint, de milyen jókor!



Ha inni is szeretnénk belőle…

Az uborkaszeletek a vízben vagy limonádéban nem csak mutatósak, de ízben is sokat adnak.
Próbáltad már mentával, citrommal, vagy akár egy kis gyömbérrel? És az uborkás martinit egy forró nyári estén?


A blog frissítő italtippjei gyerekeknek és felnőtteknek:

  • Uborkás limonádé: citrommal, mézzel és mentalevéllel

  • Uborkavíz: csak pár szelet, jéggel, pohárban vagy kancsóban

  • Uborkás-gyömbéres szóda: enyhén csípős, frissítő

  • Uborkamartini: gin, lime és uborka tökéletes nyári harmóniában






Nem uborkaszezon – hanem ízbőség

A nyár nem a csend ideje a konyhában, hanem a felfedezésé. Az uborka csak az egyik szereplő a sok közül, de érdemes rászánni egy külön figyelmet – ahogy ebben a bejegyzésben is tesszük.

Bár egy szezonról szól, valójában sok minden másról is: konyhai örömökről, inspirációról, nyári lendületről. Mert mikor, ha nem most?







Jó étvágyat! 

Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád  valamelyik receptet, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat! Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól:
 📷 Instagram – rozmaringesibolya 
🖼 Pinterest – rozIbolya
 🖋 Facebook – Rozmaring & Ibolya

2025. augusztus 11., hétfő

Nyaralás tányéron – gasztrokalandok a mediterrán térségben

Egy ország ízét a konyháján keresztül ismerjük meg igazán – útravaló ízutazók számára.

      
      


Van, aki most indul, más már vissza is tért – a nyár a szabadságok, a felfedezések ideje. Egy-egy utazás emlékei között ott bujkálnak az illatok, ízek is: a tengerparti vacsora egy teraszon, egy egyszerű péksütemény a hajnali kikötőben, vagy egy frissítő leves a kánikulában.

A nyaralás nemcsak a látnivalókról szól, hanem arról is, amit megízlelünk. Egy táj, egy ország kultúráját akkor értjük meg igazán, ha kicsit belekóstolunk abba, amit a helyiek esznek. Ha szerencsénk van, rátalálunk azokra a vendéglőkre, ahol nem a turistáknak, hanem a helyieknek főznek – és ott azt esszük, amit ők is. Érdemes nyitottan járni a gasztrovilágban is.

Egy jó tanács: ha tengerparton nyaralsz, vétek kihagyni a friss halakat, rákokat, kagylókat – persze csak ha szereted. Ezek a tengeri fogások minden mediterrán ország étlapján megtalálhatók, gyakran a legegyszerűbb módon elkészítve, olívaolajjal, citrommal, fokhagymával. És ha már olívaolaj: ahol csak lehet, kóstold meg a helyi termést! Sőt, ha alkalmad nyílik, látogass el egy olajpréselőt bemutató programra – hihetetlen, milyen ízek és illatok születnek az aranyló olajon keresztül.

A mediterrán partvidékek konyhája nem a fine diningról szól, hanem a napérlelte zöldségekről, az illatos fűszerekről, az olívaolajról és a tenger gyümölcseiről. Az egyszerű, de jó minőségű alapanyagok itt főszerepet kapnak – és minden falatban ott van a táj karaktere.

Ez a gasztro-útikalauz néhány mediterrán ország jellegzetes ízeit ajánlja – és egy kis ízutazásra hív, akár úton vagy, akár már hazaértél.
A bejegyzés végén pedig linkeket találsz a blogon szereplő receptekhez, ha kedvet kaptál az otthoni megidézéshez.





Görögország – a frissesség és az olívaolaj hazája



A görög gasztronómia egyszerű, napfényes és egészséges. Egyél spanakopitát (spenótos-juhtúrós rétest), hűsítsd magad házi tzatzikivel, kóstold meg a töltött szőlőleveleket (dolma), a klasszikus görög salátát (horiatiki) és persze egy darab mézes, ropogós baklavát a délutáni kávé mellé.


Kapcsolódü receptek a blogon :




Ha igazán belemerülnél a görög tengerparti vendéglátás hangulatába, ajánlom ezt a korábbi beszámolómat egy zantei halas étteremről – sok fotóval és személyes élménnyel fűszerezve:
Görög tengerpart, friss hal és vendégszeretet – Zantei étteremélmény






Olaszország – a napsütés ízei a tányéron





Az olasz konyha nyáron különösen ellenállhatatlan: a könnyű tészták, színes saláták és a hűsítő édességek tökéletesen illenek a mediterrán hangulathoz. Egy egyszerű paradicsomos-bazsalikomos spagetti, egy Caprese saláta, vagy egy ropogós crostata a szezon gyümölcseivel – ezek az ízek mindig hazahozzák a nyarat.

És ha délutánra kellene valami frissítő, jöhet egy jeges granita, citromból, dinnyéből vagy akár bazsalikommal fűszerezve.

Ha Olaszországban járunk, érdemes időt szánni a helyi specialitások megkóstolására, különösen Liguriában, a pesto hazájában. Egy tányér frissen főtt tészta házi pestóval és reszelt parmezán sajttal egyszerűnek tűnhet – de ezek az ízek csak ott, helyben tudnak igazán megszólalni. A parmezán (Parmigiano Reggiano) és a pecorino sajtok is kulcsszereplői az olasz gasztronómiának – ne hagyd ki, ha van lehetőség kóstolásra.

A nyári szezonban gyakran kerül az asztalra egy nagy tál minestrone – zöldséges, frissítő és könnyed. És ha már tészta, ne feledkezzünk meg a bolognai tagliatelléről sem, amit szinte minden városban másképp készítenek – és mindegyik verzió finom.

És persze ott vannak az olasz desszertek, amelyek közül kettő nyáron is verhetetlen: a panna cotta – selymesen krémes, gyümölccsel vagy karamellel tálalva – és az örök klasszikus, a tiramisu, amely hűsítő, kávés, krémes élmény egy fárasztó nap után.

Kapcsolódó receptek a blogon:



Spanyolország – színek, napsütés és karakteres ízek






A spanyol konyha egyszerre merész és egyszerű. A tortilla española, vagyis a krumplis-tojásos lepény minden bárban más, mégis mindig otthonos. A baleári szigeteken, például Mallorcán, érdemes megkóstolni a tumbet nevű zöldségrakottast – kicsit a lecsóra emlékeztet, de padlizsánnal és burgonyával rétegezve készül.


Ne felejtsük a gazpachót sem – ezt a hideg zöldségleveset, ami a nyári hőségben szinte életmentő.

Természetesen nem maradhat ki a spanyol konyha emblematikus fogása, a paella – ami nem csupán egy étel, hanem közösségi élmény. Tengeri herkentyűkkel, zöldségekkel vagy húsosan is készül, szinte minden régiónak megvan a maga változata.

Desszertként gyümölcstornyok csábítanak: a cukrászdák kirakatai tele vannak friss eperrel, bogyós gyümölcsökkel megrakott tartalettákkal, vékony omlós tésztaalappal és vaníliás krémmel – mintha csak a bőség zavarában lebegne az ember, és nehéz lenne eldönteni, melyiket válassza. A szemet is lakatják, nem csak a szájat.


Az étkezésekhez jól illik egy pohár sangria, citrusokkal és jéggel, vagy egy jerez (sherry) – akár aperitifként, akár desszert mellé. És ha tapasokat kóstolsz, ne hagyd ki a jamón ibéricót, a hosszú érlelésű spanyol sonkát, amely vékonyra szeletelve maga az elegancia.




Kapcsolódó receptek a blogon:








Franciaország – levendulaillat és a nyári esték ízei

A francia konyhát nyáron a könnyedség, a piaci alapanyagok és a természetes elegancia jellemzi. Egy egyszerű ratatouille vagy egy galette is lehet ünnepi fogás, ha a hozzávalók frissen, szezonból, a helyi termelőktől kerülnek a tányérra.

A provence-i fűszerek – rozmaring, kakukkfű, levendula, bazsalikom – nem csupán az ételek ízében, hanem a tájban is ott vannak. A mezőkön virágzó levendulától illatos a levegő, az árnyékos udvarokon pedig már délután illatozik valami a sütőből.

A levenduláról külön bejegyzés is található a blogon: Levendula a konyhában

Egy-egy nap zárásaként a franciák szívesen ülnek ki egy pohár borral és egy szelet sajttal – a sajt nem köret, nem előétel, hanem önálló szereplő az étkezések végén vagy egy esti beszélgetés mellé. Camembert, brie, comté, roquefort… a választék végtelen, és minden régiónak megvan a maga büszkesége.

A sós tengeri levegő, a langyos esti szellő, a háttérben kabócák hangja, és az asztalon egy üveg rosé – ez is a francia nyár része, ugyanúgy, mint a piacokon sorakozó barackok, cukkini és padlizsán. És persze ne feledjük a gyümölcsös galette-et, amit bármilyen idénygyümölccsel el lehet készíteni – és amitől minden piknik vagy vacsora tökéletes lezárást kap.







 Kapcsolódó receptek a blogon:
Provence-i ratatouille
Gyümölcsös galette
Levendulás sütemény


Horvátország – tengeriegyszerűség a legjobb értelemben


Ha van hely, ahol igazán megéri tengerparti éttermet választani, az Horvátország. A nyaralások emlékei közé nálam mindig befér egy tál frissen grillezett rák, tintahal vagy kagyló, egyszerűen olívaolajjal, fokhagymával, citrommal. Nincs rá szükség, hogy túlgondolják – és talán pont ez benne a legjobb.



Bár konkrét recept nincs a blogon, de egy bejegyzés születhetne ezekről a tengeri fogásokról – akár élménybeszámolóként is.



Gasztroélmények a piacon és a tányéron – miért ne hagyd ki a helyi piacokat?

Egy mediterrán nyaralás igazi fénypontja nemcsak az étteremben, hanem a reggeli piacon kezdődik. Ahol még harmatos a paradicsom, kupacokban áll a lila padlizsán, citrom illata száll, és a halas pultban ezüstösen csillog a friss fogás.






Számunkra, nem tengerparti országban élőknek, már önmagában az is lenyűgöző, milyen természetes módon vannak jelen a tengeri alapanyagok: tintahal, polip, kagylók, rákok, halak minden méretben – mind frissen, jégágyon, szinte közvetlenül a hajóról. A helyiek itt vásárolnak, itt beszélgetnek, kóstolnak, alkudoznak. Ez nem csak bevásárlás, hanem közösségi rituálé is.A mediterrán piacokon az évszak diktálja az ízeket: nyáron minden színes és illatos. Olívabogyó-választékok sora, házi sajtok, fűszerek halmokban, napon szárított paradicsom és édeskés, sűrű balzsamecet. Egy-egy kis standnál kóstoltatnak: pár csepp olívaolaj kenyérdarabon, füstölt tengeri só, vagy egy falat aszalt füge. Ezek a pillanatok többet mesélnek, mint bármely útikönyv.


Ha teheted, legalább egyszer kelj fel kicsit korábban, és látogass el a helyi piacra – nem csak azért, hogy valamit hazahozz (bár egy kis olívaolaj vagy fűszerkeverék remek szuvenír), hanem mert ezeken a helyeken érzed igazán az adott kultúra ritmusát.


Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ,valamelyik receptet, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat!
Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól:




2025. augusztus 4., hétfő

Avokádós-csokoládés tarte málnával – krémes, sütés nélküli nyári desszert

Van az a délután, amikor a levegő szinte átlátszó, a hőség megül a háztetők felett, és az ember nem vágyik másra, csak egy hideg pohár limonádéra és valami édes, de nem nehéz falatra. A sütő messziről sem jöhet szóba.
Ilyenkor születnek az igazi nyári desszertek – azok, amik a hűtőben csendesen várnak, hogy végre megkóstoljuk őket.

Ez a tarte pontosan ilyen. Krémes, hűs, egy kicsit egzotikus, mégis otthonos.
Az illata egyszerre idézi a mediterrán konyhák narancsvirágos édességeit és a friss bogyós gyümölcsök üdeségét.

A receptben van valami merészség is – hiszen az avokádót nem sós fogásban, hanem édes krémként kóstoljuk meg.
A zabkekszes alapban ott a mandula, a kakaó, a halva selymessége és a narancsvirágvíz illata. A csokoládékrém pedig selymes és csábító, az avokádótól tökéletesen krémes.






A tetején a friss málna szinte megkoronázza az egészet.

Ez nem egy átlagos sütemény.

Ez egy desszert-élmény, amibe egy kicsit beleolvad a nyár minden zamata.Tarte avocat chocolat et framboise – azaz avokádós-csokoládés-málnás tarte.

Ez a sütemény minden ízében nyári. Krémes, gazdag, de nem nehéz, tele gyümölcsökkel és egy cseppnyi mediterrán hangulattal.

Az inspiráció

A bogyós gyümölcsök – málna, áfonya, ribizli – mindig is elbűvöltek a maguk vibráló színeivel és friss savanykás ízével. A csokoládé pedig örök kedvenc, amit most egy szokatlan alapanyag, az avokádó tett selymessé.
Bevallom, ez volt az első próbálkozásom édes avokádókrémmel – és rögtön szerelem lett.

A tarte alapja

Sütés nélkül készült, roppanós, illatos alap zabkekszből és zabpehelyből, amit mandulával, kakaóporral és egy különleges titkos hozzávalóval, halavával kevertem össze.
Az egészet kókuszzsírral és narancsvirágvízzel kötöttem össze – igazi mediterrán hangulatú alap, ami már önmagában is kényeztető.

A csokoládékrém – avokádóból

A tarte koronája pedig egy igazán különleges, avokádós étcsokoládékrém. Csak pár alapanyag: puha, érett avokádó, étcsokoládé, egy kevés kókuszzsír és természetesen egy csipet só, hogy kiemelje az ízeket.

Krémes, selymes, és a legjobb benne, hogy sütés nélkül is tökéletesen összeáll.

A gyümölcsös zárás

A tarte tetejére került a friss málna – ezzel lett teljes a kép. A málna üde, kissé savanykás íze tökéletesen ellensúlyozza a csokoládé gazdagságát.

Miért szerettem meg?

Ez a desszert nemcsak gyönyörű, de rendkívül könnyed is. Nyáron, amikor a hőségben jól esik valami hideg, mégis krémes édesség, ez a tarte igazán telitalálat.

Krémes, hűs, gyümölcsös – és benne van a nyár minden illata.


Ha szereted a különleges fűszereket, a narancsvirágvíz helyett kipróbálhatod rózsavízzel is, vagy tehetsz a krémbe egy csepp vaníliát.






Avokádós-csokoládés tarte málnával

Sütés nélkül | Krémes, hűsítő nyári desszert

Hozzávalók (20 cm-es formához):

Alaphoz:

  • 150 g zabkeksz

  • 50 g apró szemű zabpehely

  • 2 evőkanál mandula (darált vagy szeletelt)

  • 1 evőkanál kakaópor

  • 2 evőkanál halva (vagy tahini mézzel)

  • 50 g kókuszzsír (olvasztva)

  • 1 teáskanál narancsvirágvíz (vagy vanília)

Avokádós csokoládékrémhez:

  • 2 érett avokádó

  • 150 g étcsokoládé (70%-os, olvasztva)

  • 2 evőkanál kókuszzsír

  • 2 evőkanál juharszirup vagy agávé (ízlés szerint)

  • 1 csipet só

  • ½ teáskanál vaníliakivonat (opcionális)

Tetejére:

  • 150 g friss málna

  • (esetleg néhány mentalevél díszítéshez)

Elkészítés:
  1. Az alaphoz a zabkekszet aprítógépben finomra őröljük, hozzáadjuk a zabpelyhet, mandulát, kakaóport és a halvát, majd belecsurgatjuk a kókuszzsírt és a narancsvirágvizet. Addig keverjük, amíg nedves, tapadó „morzsa” lesz belőle.

  2. A masszát egy sütőpapírral bélelt formába nyomkodjuk, alaposan lenyomva a szélét is. Hűtőbe tesszük legalább 30 percre, hogy megdermedjen.

  3. A krémhez az avokádót félbevágjuk, a húsát egy késes robotgépbe kanalazzuk. Hozzáadjuk a kókuszzsírt, a juharszirupot, vaníliát, sót és a langyosra hűlt, olvasztott csokoládét. Selymesre turmixoljuk.

  4. A krémet az előkészített alapra simítjuk, majd újabb 1-2 órára hűtőbe tesszük, hogy teljesen megdermedjen.

  5. Tálalás előtt a tetejét friss málnával díszítjük, és ízlés szerint mentalevéllel is feldobhatjuk.


A desszert akár 1 nappal korábban is elkészíthető, és jól fagyasztható is.



Jó étvágyat!


Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt az sütésnélküli krémes kicsit szokatlan desszertet készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat!
Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól:





2025. július 28., hétfő

15 év, 675 bejegyzés – egy gondolat az igényességről

Mit jelent az igényesség a gasztronómiában?

Vajon létezik ilyen egyáltalán? Lehet-e „igényesen enni”?
Szerintem nagyon is – sőt, a gasztronómiai igényesség több, mint szép tálak vagy divatos receptek. Egyfajta hozzáállás az ételhez, az étkezéshez – és végső soron az élethez is.








15 éve már, hogy elindult ez a blog. 

Nem voltak akkor nagy tervek – csak egy hely, ahová felírtam a kipróbált, bevált recepteket. Azóta több , 675 bejegyzés született, köztük jó néhány olyan is, amit saját ötlet alapján, sokszor a szezon kínálata ihletett.

Mi így szeretjük őket. Nem tökéletesek, de őszinték, otthonosak, a mi konyhánkból valók.

Azóta is tartom magam ahhoz, hogy az aktuális bejegyzések mindig az évszaknak megfelelő alapanyagokra épülnek. A friss zöldségek, gyümölcsök adják az írások gerincét – hiszen ez a természet rendje, és ez ad keretet az ételeknek is. Nem recepteket gyártok a blogra, hanem azt írom meg, amit valóban főzünk, eszünk – nem a  Rozmaring&ibolya blog diktálja a menüt, hanem a menü írja a  Rozmaring&ibolya blogot.

Persze az évek során sok minden belefért: új ízek kipróbálása, variálás, emlékek, családi klasszikusok, utazások során szerzett benyomások, piacok és helyi éttermek bemutatása – mindaz, ami a főzésen túl is formálja az étkezéseinket.

A kedvenc témám? Menüsorok összeállítása. Nemcsak elméletben, hanem a hétköznapok gyakorlatában is. Nálunk általában 2–3 fogásos étkezések vannak, de ezek mögött mindig ott a gondolat: hogyan egészítik ki egymást az ízek, a textúrák, a fogások?

De miért is írok minderről?

Mert azt hiszem, az elmúlt 15 év nemcsak receptekről szólt, hanem valami többről is.
Ha egyetlen szóval kellene megfogalmaznom, talán ezt választanám: igényesség.

Itt most nem a luxusra, nem a kifinomult, mesterkélt stílusra gondolok. Hanem arra a mindennapi igényességre, ami egyszerre jelent odafigyelést, tudatosságot és tiszteletet:

  • Tiszteletet az alapanyag iránt.

  • Odafigyelést a szezonra, a szervezetünkre.

  • Szeretetteljes gondoskodást azok felé, akikkel megosztjuk az ételt.

  • Nyitottságot az újra, kíváncsiságot az ismeretlenre.

Az igényesség szerintem nem más, mint a belső mérce – hogy nem akarunk csak úgy összecsapni valamit, nem mindegy, mit és hogyan eszünk, hogyan tálalunk, és hogyan ülünk le az asztalhoz.

Nem attól lesz valami igényes, mert drága vagy divatos – hanem attól, hogy bele van téve a figyelem, a törődés és a jó szándék.

Ha ez eddig még nem lett volna elég személyes: ezért írom a blogot.

Hiszek abban, hogy az étkezés több puszta táplálkozásnál.
Hiszek abban, hogy egy recept mögött történet van.
Egy jól megtervezett menü mögött odafigyelés és öröm van – még ha csak egy hétköznapi vacsora is az.




Tálalás és terítés – a szem is eszik

Egy hétköznapi ebéd is lehet ünnep, ha megadjuk a módját. Nem kell ezüst étkészlet  ( bár néha az se baj ha van )– elég egy szép tányér, egy letisztult tálalás, egy apró figyelmesség: szalvéta, friss fűszernövény, vagy csak az, hogy nem rohanunk.
Az asztal megterítése nemcsak dekoráció – tiszteletadás az ételnek és azoknak, akikkel együtt eszünk.






 Étkezési kultúra – jelen lenni az étkezésben


Az igényesség nemcsak azt jelenti, mit eszünk, hanem hogyan.
Leülünk? Elpakoljuk a telefont? Figyelünk egymásra? Megvárjuk, míg mindenki szed?
A közös étkezés régen természetes volt, ma sokszor „luxus”. Pedig ez is igényesség: nemcsak táplálkozunk, hanem együtt vagyunk.

Azt mondják: Carpe diem – „Éld a mának!”.
De vajon mit jelent ez az étkezés szintjén? Túl azon, hogy „együnk jót” – talán inkább azt, hogy éljük meg a pillanatot.

És itt kapcsolódik össze a carpe diem gondolata a ma sokat emlegetett mindfulness-szel, vagyis a tudatos jelenléttel.
Mert mit is jelent tudatosan enni? Nemcsak lassabban rágni vagy nem a telefonba bámulni evés közben – hanem azt, hogy jelen vagyunk:

  • Érzékeljük az ízeket.

  • Észrevesszük az étel illatát, színét, állagát.

  • Figyelünk arra, akivel eszünk – és arra is, ahogy mi magunk vagyunk jelen.

Ez nem valamiféle idealizált étkezési rend – sokkal inkább egy belső hangolódás. A lelassulás képessége.
Nem mindig sikerül, de amikor igen – az étkezés többé válik, mint kalóriák bevitele: élmény lesz, kapcsolat, jelenlét.

A mai világban, ahol az evés gyakran csak egy „megoldandó feladat”, talán épp ezek az apró étkezések lehetnek a nap legemberibb pillanatai.

Lehet, hogy az igényesség – amit sokáig külső dolgokhoz kötöttünk – valójában a jelenlétben gyökerezik.

Tudatosan enni nemcsak azt jelenti, hogy lassabban rágunk, vagy elrakjuk a telefont – hanem azt is, hogy észrevesszük, mi van a tányérunkon, tudjuk, hogy valaki ezzel időt töltött, gondolkodott rajta, energiát fektetett bele.

Az étkezés nem csak az étel élvezetéről szól – hanem a készítő munkájának elismeréséről is. A háziasszony, a szakács, az, aki megtervezte, bevásárolt, szeletelt, kevert, megkóstolt és újrafűszerezett – ő is ott van a tányéron.

A tudatos jelenlét ilyenkor azt is jelenti, hogy megbecsüljük ezt a munkát.
Akár egy családi vacsorán, akár ünnepi menüsoron, akár egy gyors hétköznapi ételen keresztül – az étkezés a kapcsolat egyik formája.

A mai világban, ahol az evés gyakran csak egy „megoldandó feladat”, talán épp ezek az apró étkezések lehetnek a nap legemberibb pillanatai.
Lehet, hogy az igényesség – amit sokáig külső dolgokhoz kötöttünk – valójában a jelenlétben és a másik munkájának tiszteletében gyökerezik.


Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok, olvastátok, főztétek, hozzászóltatok.
A kerek évfordulók mindig jó alkalmat adnak egy kis visszatekintésre – és arra is, hogy új irányokat keressünk.
Tervek, ötletek vannak még bőven – és amíg főzünk, addig lesz miről írni is.

Maradjatok velem a következő 670 bejegyzésre is!


Jó étvágyat!


Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád valamelyik receptet, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat!
Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól:




Rozmaringesibolya logo





2025. július 21., hétfő

Levendulás cukor


A levendulás cukor az a fajta alapanyag, ami kicsit nyárillatú, kicsit provanszi, kicsit tihanyi, és közben nagyon is személyes. Egy kanálnyi belőle elég, hogy egy egyszerű süteményvagy ital különlegessé váljon.











Hogyan vált a levendula a provence-i kultúra és gasztronómia részévé –?


Levendula – Provence illatos szimbóluma a tányéron is

A levendula nemcsak Provence legismertebb látványossága, hanem a régió identitásának és ízvilágának egyik meghatározó eleme. Már az ókori rómaiak is használták fürdővízbe, illatszerekhez és gyógyításra – innen terjedt el Európában. A középkorban főként illatosítóként és gyógynövényként tartották számon, de a provanszi paraszti kultúrában idővel a levendula a konyhába is beszivárgott: előbb gyógyteák, majd mézek, lekvárok, és végül édességek ízesítője lett.

A provence-i dombokon évszázadok óta termesztik, és a virágzás idején (június végétől júliusig) egész falvak élnek a betakarításból. Az aromája annyira szorosan kötődik a tájhoz, hogy a levendula ma már a „provence-i íz” szimbóluma lett, nemcsak az illatszerek, hanem a gasztronómia területén is.

A modern konyhában a levendulát elsősorban desszertekhez használják: kekszekhez, fagylaltokhoz, süteményekhez, gyümölcsös pitékhez. A mézben vagy cukorban áztatott levendula pedig különleges ízt ad a nyári édességeknek. A bátrabb szakácsok azonban sós ételekben, grillezett húsok mellett is kipróbálják – de mindig finoman, mértékkel.

A levendula így nemcsak a mezők és kertek illata, hanem a provence-i életérzés ehető esszenciája is.




A levendula ma már a magyar vidéki nyarak egyik ikonikus illata és látványa is , de nem őshonos növény nálunk. Hazai pályafutása az 1920-as években kezdődött, amikor Benedek István gyógyszerész, a Pannonhalmi Bencés Főapátság gyógynövénykertjének szakembere, Tihanyban telepítette az első levendulást. A növény francia eredetű szaporítóanyagból származott, és meglepően jól alkalmazkodott a Balaton-felvidék napos, száraz, köves talajához – sőt, illóolaj-tartalma még a francia példányokat is túlszárnyalta.

Az 1930-as évekre Tihanyban már ipari szintű levendulatermesztés folyt, elsősorban éljából, de idővel a levendula a helyi identitás és kultúra részévé vált. Ma újra virágkorát éli: levendulafesztiválok, kézműves termékek, gasztronómiai különlegességek – sütemények, szörpök, lekvárok – kísérik nyáron a virágzást.

A magyar levendula – különösen a tihanyi – ma már nemcsak illatszerekben, hanem konyhákban is hódít. Egy szelet levendulás barackgalette vagy egy gombóc levendulafagylalt nemcsak finom, de egyúttal történeti utazás is a balatoni tájban gyökerező hagyományokba.







A kertben vagy az oly népszerú levendulásokban szüretelt levendulával illatosíthatjuk  a porcukrot vag y kristálycukrot is  könnyen  gyorsan kész, az eredmány egy fantasztikusan  aromás illatotos  cukor amit  tetszés szerint használhatunk majd .
A vaníliás cukor ott van minden háztartásban és szinte  valamennyi sütemény receptben  szerepel.

Természetesen azt sem kell( ene)  készen vásolni azt is elkészíthetjük otthon saját magunk csak néhány vaníliarudat kell elhelyezni a cukros dobozban ( ahogy nagyanyáink is csinálták talán sokan emlékeznek még rá, ilyen egyszerű ez.
Miért csak vaniliás cukor kerülhet a süteménybe, miért ne válthatbá fel az ibolyás cukor  orgonáscukor  levendulás cukor?  csak rajtunk múlik .
Csináljunk illatos   ( virágos)  cukrokat !

A levendulás cukor egy egyszerű, de különleges ízesítő, amit a gasztronómiában szinte mindenbe bele lehet csempészni, ahol egy kis virágos, nyári aromát szeretnénk – legyen az sütemény, tea, limonádé vagy akár gyümölcssaláta.

Levendulás cukor – egy kis nyár az üvegben

Igazán egyszerű, mégis különleges módja, hogy a levendula illatát és ízét megőrizzük a konyhánkban, készítsünk belőle levendulás cukrot!A kertben vagy az oly népszerú levendulásokban szüretelt levendulával illatosíthatjuk  a porcukrot vagy kristálycukrot is  könnyen  gyorsan kész, az eredmány egy fantasztikusan  aromás illatotos  cukor amit  tetszés szerint használhatunk majd .

 Ez a házi ízesítő nemcsak szép, hanem sokoldalúan használható – legyen szó süteményekről, italokról vagy akár gasztroajándékról.


 Hozzávalók:

  • 1 csésze (kb. 200 g) kristálycukor vagy nádcukor

  • 1–2 teáskanál szárított, ehető levendulavirág (kezeletlen!)

 Elkészítése:

  1. A cukrot és a szárított levendulát keverjük  össze egy tiszta üvegben vagy befőttesüvegben.

  2. Zárjuk le, és hagyjuk állni legalább 1 hétig (de akár 2–3 hétig is érlelhetjük sőt ), hogy az ízek jól összeérjenek.

  3. Aki tisztán  szeretné, átszitálhatja használat előtt, hogy csak az illatos cukor maradjon – vagy hagyjuk  benne a virágokat a rusztikus hatásért.



 Mire használható a levendulás cukor?

Italokhoz:



  • limonádéba, jeges teába, koktélokba 

  • meleg teák ízesítésére (különösen hibiszkusz, zöld vagy gyümölcstea mellé)






Süteményekhez:

  • linzer, omlós keksz, tésztájába

  • muffinok, madeleine-ek, piskóták ízesítésére

  • gyümölcsös piték, galette-ek tetejére szórva

  • házi fagylaltokhoz vagy pohárkrémekhez

Gyümölcsökhöz:

  • friss eper, barack, szilva, körte tetejére hintve – 

  • gyümölcssalátákhoz egy kis narancshéjjal keverve


Ajándéknak:

  • egy kis üvegbe töltve, címkézve, szalaggal díszítve kiváló gasztroajándék – például levendulás recept mellé csomagolva


Rozmaringesibolya logo

Jó étvágyat!


Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt az illatos cukrot, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat!
Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól:







2025. július 14., hétfő

„Nyár íze tésztába csomagolva – avagy a áfonyás galette egyszerűen”




Van valami ellenállhatatlan a galette-ben: a ropogós, vajas tészta, a hanyagul hajtogatott szél, és a színes, lédús gyümölcstöltelék, ami szinte kicsordul a közepéből. Ez a rusztikus francia sütemény tökéletes választás a nyári hónapokra, amikor a piac roskadozik az érett baracktól, málnától, áfonyától vagy szilvától.


A galette lelke épp az egyszerűségében rejlik – nincs szükség formára, precíz illesztésekre vagy órákig tartó munkára. Egy tál friss gyümölcs, egy gyorsan összeállított vajas tészta, és már mehet is a sütőbe.
Az eredmény? Egy friss, üde ízű desszert, ami langyosan  akár egy gombóc fagylalttal vagy hidegen, kávé mellé  de ön magában is is megállja a helyét.




Galette – a francia vidéki konyha rusztikus gyöngyszeme

A galette szó hallatán sokaknak egy szabálytalan formájú, ropogós szélű, aranybarnára sült, gyümölcsökkel gazdagon megrakott pite jut eszébe .

 A „galette” szó a francia galet (kavics) szóból ered, utalva a sütemény lapos, kerek formájára. 

Már a középkorban is ismerték ezt az egyszerű, formába nem szorított tésztaféleséget, amelyet főként a vidéki háziasszonyok készítettek abból, ami éppen akadt a kamrában vagy a kertben.

Pont ezért olyan szimpatikus  nekem is,  nem véletlen  a  több helyen is visszaköszön e blogban,  ami van itthon, ami van konyhában, kertben, abból dolgozunk, sütünk -főzünk   és itt kapcsolódunk a   szezonalitáshoz is  ami szintén fő irányvonal  a Rozmaringes&ibolya blogban .   A helyi  alapanyagokat említve  máris  egy  olyan   globális témát érintünk amiről lehet  írni,  beszélni  és érdemes lenne bővebben  is kifejteni  a jövőnk,   jelenünk  a érdekében. A  környezetvédelem,  ökölógia és fenntarthatóságra  kiterjesztve  ez egy nagyon fontos téma és lám  e recept kapcsán is a múltat emlegetjük,   ha nem  észnélkül modenizálunk mindent talán el sem rontottuk volna?

 


Az édes, omlós tésztás gyümölcsös galette, amelynek nyári változata a legnépszerűbb. Ez utóbbi Franciaország szerte elterjedt, de a rusztikus, kézzel hajtogatott forma különösen a vidéki otthonok konyhájában vált klasszikussá.A galette igazi regionális báját az adja, hogy mindenhol egy kicsit más: Provence-ban gyakran levendulás cukorral,sárgabarackkal  vagy fügével készítik, míg a közép-franciaországi Limousin környékén alma vagy körte kerül bele. A Loire-völgyben bogyós gyümölcsök, a dél-nyugati részeken barack és nektarin dominál.                                                         

A modern nyári galette legnagyobb vonzereje épp az, hogy szinte bármilyen gyümölccsel működik: csináltam már tutti frutti  galetttet, őszibarackos  galettet  és szilvás galettet is  mint dél-francia régiókban szokás vagy áfonyásat,   





A galette tehát egyszerre múltidéző és modern – visszanyúl a paraszti konyha egyszerűségéhez, miközben teret enged a kreatív, szezonális konyhának. Nem kell hozzá semmi más, csak egy kevés liszt, vaj, cukor – és egy  nagy marék friss gyümölcs a piacról vagy a kertből.






 Vékony  ropogós tésztába ezúttal  áfonyát töltöttem  , kicsitrusztikus  a kinézete  mint minden   galettnél itt sem kell    "tökételes"  külsőre törekedni pont ez adj ameg  a báját.
  .

Hozzávalók 

A tésztához:

  • 200 g finomliszt

  •  20 g(  1 evőkanál )cukor

  • csipet só

  • 100 g hideg vaj, kockázva

  • 1 tojás

  • fél  bio citrom reszelt héja

A töltelékhez :

  • 400 g áfonya
  •  40 g cukor

A lisztet, cukrot és sót összekeverjük, majd belemorzsoljuk a hideg vajat ráreszeljük  a friss citrom héjat és gyors mozdulatokkal összeállítjuk  a  tésztát. simára dolgozzuk, kigömbölyítjük és  fóliába csomagolva   kis időre  a hűtőbe tesszük .Közben megmossuk lecsepegtetjük   az áfonyát,  30 g cukorral  250 g áfonyát felfőzünk  míg szinte dszemmé nem áll össze . Hagyjuk kicsit   hűlni .
A tésztát kinyúltjuk,  kör alakúra  kb  3-4 mm vastagra  célszerű rögtön sütőpapíron dolgozni, így csak át kell emelni  majd  a sütőlemezre,  nem fog  közbn elszakadni . A sütőt melegítsük elő 180 fokra!
A tészta közepére halmozzuk  az áfonya dzsemet  majd  szórjuk meg  a maradék áfonyával és hajtsuk fel  a tészta széleit úgy hogy a két ujjunkkal kicsit összecsípve mintázzuk  a tésztát.


 

Jó étvágyat ! 
 Ha tetszett a bejegyzés, recept, készítsd el te is, ha van kedved írd meg a véleményed, örülnék neki! Csatlakozhatsz a rendszeres olvasókhoz, vagy követheted a Rozmaring & ibolya Facebook,Instagram vagy pinterest oldalát is, hogy ne maradj le a blog újdonságokról ! 
📷 https://www.instagram.com/rozmaringesibolya/ 
🖼 https://hu.pinterest.com/rozIbolya/ 
🖋 https://www.facebook.com/rozmaringesibolya/

Printfriendly

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...